Gábor! Te nem voltál régen ilyen szelíd, hogy finoman fogalmazzak.

Igaz ami igaz... De mi a kérdés? Ha arra vonatkozik a megállapítás, hogy fiatal koromban igencsak mozgalmas életet éltem, nagy piálások, rengeteg nő,  lázadás a társadalmi normák ellen, stb., akkor a megállapítás helyes. De még néhány plusz szavazatért sem vagyok hajlandó megtagadni, vagy ha úgy tetszik, letagadni a múltamat. Semmit nem bántam meg, még akkor sem, ha az az életvitel mai fejjel már elképzelhetetlen. 34 éves korom után már nem elégített ki az a fajta életforma. Valami tartalmasabbra vágytam. A hétvégi kocsmázásokat ritkítottam, már az is belefért az "imídzsembe" , hogy akár néhány hónapot is egy lány mellett töltöttem. Jó volt valakihez tartozni. És ma is jó. 11 éve vagyunk együtt a Krisztával. Nagyon boldog vagyok vele. Viszont nagyon elszomorító és rossz érzés látni néhány régi cimborát, barátot, akik nem szálltak ki időben abból az életvitelből, és  mára rettentő mélységekbe süllyedtek. Ilyenkor gyakran átfut az agyamon, hogy ha akkoriban nem váltok, akkor akár én is lehetnék ma drogos, alkoholista, szerencsejáték függő, vagy munkakerülő.